Először is köszönöm a szavazatokat, amiket kaptam azzal kapcsolatban, hogy Esther feltűnjön-e a történetemben, és ha igen hogy. Az nem tudom, hogy a számlálóval mi történt, de időről időre lenullázódott,
már volt, hogy 5-6 szavat is volt, de mára már megint csak 2 darabot mutat. Szerencsére folyamatosan néztem az eredményeket, így tudom, hogy a legtöbb szavazatot a "Nem kell ide Esther kapta" így a boszorkány anyuka nem fog konkrét jelenetet vagy szerepet kapni a történetben. Csak néha-néha említés szintjén, vagy egy visszaemlékezés apró töredéke ként.
A másik dolog, hogy úgy döntöttem, hogy írogatok egyperceseket is. Legyen az bármi TVD-vel kapcsolatos. Azt oda fogom írni, hogy milyen párosítás, vagy kiről szól valamint, hogy kapcsolódik-e az általam írt folytatásos történethez.

Ennek örömére meg is hoztam az elsőt, ami kapcsolódik a történethez, így érdemes tisztában lenni vele, az az elolvasni :P Talán sokak örülni fognak neki, mert egy Klarolineos szösszenet. Remélem írtok kommentet is hozzá, valamint kérlek írjátok meg, hogy olvasnátok-e több ilyen egyperceseket, szóval, hogy van-e rá igény!
Köszönöm! Puszi nektek!
Üdv: Moonacre
Ki voltam, ki vagyok, ki legyek
Voltam, ki voltam, s vagyok, ki vagyok,
De nem leszek - csak ennyit tudhatok
Előre biztosan, de semmi mást,
Így ítélj meg s a bűnöm így bocsásd.
Baka István
Caroline
egyedül ment haza, pontosabban a régi Lockwood rezidenciába. Megérkezve
lassan lehámozta magáról báli ruháját, hogy egy egyszerű melegítőalsóra
és egy topra cserélje. A finom selyem mélykék ruha a szalon kanapéján
landolt, és ott maradt árván, emlékeztetve a lányt élete talán
legnyomasztóbb báljára, ahányszor csak ránézett.
Klausnak
ígért tánca elmaradt köszönhetően a férfi nevelőapjának felbukkanása
miatt. Nem igen tudta, hogy ezért hálásnak kéne-e lennie vagy
csalódottnak, hisz csak udvariasságból fogadta el a felkérést. Nem akart
Klaustól semmit, csak hogy hagyja őt békén, mégis sajnálta a férfit,
hogy Mikael ilyen nyíltan nyilvánítja ki, mennyire is nem kívánatos a
létezése. Egyenesen megijesztette a két férfi közötti feszültség ott a
bálteremben és el nem tudta képzelni, hogy képes valaki így gyűlölni a
másikat.
Caroline
kezdte átértékelni Klausról alkotott véleményét. Így személyesen is
megtapasztalva Mikael gyűlöletét belátta, hogy a hibrid kapcsolata az
apjával egyáltalán még csak nyomokban sem hasonlít a saját apja és az ő
viszonyára.
Az
elmúlt pár napban próbált csakis Klaus rossz tulajdonságaira gondolni,
arra, hány ember veszett oda miatta, közülük hányat ismert és
szeretett, és jelenleg is mennyi embert terrorizál már csak a
jelenlétével is. Mégis Klausban ott volt az emberség apró szikrája is.
Gyilkos volt ezen nincs mit tagadni, de képes volt érezni.
Csalódottságot, magányt, fájdalmat, talán még megbánást is. Hirtelen
mindez jelentőssé vált Caroline számára. Látva Mikaelt, aki hideg,
kárörvendő és kegyetlen volt, a lány rájött, hogy Klausnál is léteznek
rosszabb emberek. Szörnyetegek.
Ilyen
és e-fajta gondolatok suhantak át a lány elméjében, amikor hangos
dörömbölés zökkentette ki. Meglepődve az órára nézett, majd csodálkozva,
hogy ki lehet az ilyen későn az ajtóhoz ment. Nagy sóhaj hagyta el a
száját, amikor kinyitva a bejárati ajtót egy kellően lerészegedett
hibriddel találta magát szembe.
-
Tudod nem voltam ám mindig ilyen - támaszkodott neki az ajtófélfának
Klaus és kótyagosan a lányra nézett. - Átlagos voltam, mint bárki más.
Szerettem élni, játszani a kistestvéreimmel. Szerelmes lettem,
elhagytak, csalódtam, de túléltem - mondta lassan, a kitudja hány pohár
ital miatt a hibrid beszédkészsége nem volt a legjobb formájában.
Caroline szomorúan és tanácstalanul nézett rá, nem tudva, hogy mit
mondjon. - Aztán megkaptam az élettől az első nagy pofont. Megtudtam ki
is vagyok valójában. Jobban mondva mi. Én tudtam, még mielőtt bárki más
is tudta volna. Az anyám titkát. A hazugságát. Saját magamnak kellett
kiderítenem. Tudnom kellett és ezért szörnyű dolgokat tettem Caroline.
Szörnyű megbocsáthatatlan dolgokat, de már úgy bánom. Legalábbis azt
hiszem - motyogta zavartan a férfi. - egész este bántam. De aztán
gondolkoztam azon, amit mondtál. Hogy azt a sok szörnyűséget nem lehet
elfelejteni. Nem lehet semmisé tenni. Kérdezem én Caroline, akkor minek
érdemes változni? - nézett a szemébe Klaus, mire a lány értetlenül
összehúzta a szemét, nem értve mit akar a férfi. - Nem érdekes ki
vagyok, hanem hogy ki voltam. A múltam árnyként követ engem és akárkivel
találkozom az utam során az látja ezt az árnyat rám vetülni. Nem
számít, hogy mit teszek, mert ahhoz mérik mit tettem. Azok a tettek
pedig súlyosak és megváltoztathatatlanok.
- De megbántad őket - szólt közbe halkan a lány, mire a hibrid bánatosan bólintott egyet.
-
De ez nem számít - mondta Klaus. - nem számít mennyire sajnálom, mert
soha nem fogják megbocsátani nekem. Ha tudnák nem bocsátanák meg!
-
Azt nem tudhatod - felelte kedves vigasztaló hanggal Caroline. - tudom
nehéz lehet, de vannak dolgok, amikhez idő kell Klaus. Idő kell, hogy
valakit megszeressünk, idő kell, hogy valakiben megbízunk és idő kell,
hogy megbocsátsunk. De minél tovább élsz hazugságok közt, annál tovább
tart, hogy valaki megbocsássa a hazugságodat. Vagy ami még rosszabb, ha
mástól derül ki. El kell mondanod bármi is az Klaus, mert ha Mikael
teszi meg, akkor sokkal rosszabb lesz, hidd el nekem. Akármi is történt
ezzel a Henrikkel. Akármi is történt az öccséddel neked kell a családod
elé állni és elmondani, még mielőtt túl késő. Ha látják, hogy őszinte
vagy, akkor biztos, hogy hamarabb beletörődnek - fejezte be a lány
magabiztosan. Bár Rebekahra és Kolra gondolva már nem volt teljesen
biztos a dolgában.
-
És mi van ha nem? - szipogott Klaus, aki most már a könnyeit próbálta
visszatartani. - Mi van, ha az, amit tettem már túlmegy a beletörődésen?
-
Megölted őt, nemigaz? - kérdezett rá halkan Caroline, mire a férfi a
kezébe temette az arcát pár pillanatra, majd könnyáztatta arccal
ránézett.
-
Én nem akartam - mondta kétségbeesett hangon a hibrid. - Nem kellett
volna. Már annyira bánom. Szerettem őt. Igazán. Kérlek bocsáss meg! -
könyörgött Klaus, mire Caroline is a könnyeit kezdte nyelni.
-
Én nem tudlak feloldozni ez alól - szólt sírós hangon a lány. - Ezt te
is tudod, Klaus. Nem én vagyok az, akitől bocsánatot kell kérned.
-
Tudom, tudom, tudom - hadarta motyogva a férfi. - Megyek is. Sajnálom,
hogy zavartalak - visszakozott Klaus zavartan, mint aki nem is tudja
miért jött ide. Beszélnie kellett valakivel és a lány volt az első aki
eszébe jutott. A hibrid ellökte magát az ajtófélfától, de meg is
tántorodott, olyannyira, hogy Carolinenak ki kellet nyúlnia és
megfognia, nehogy a másik hanyattessen. A vámpírlány tekintettel az ős
állapotára segített lemennie neki a ház előtt lévő lépcsősoron. Amikor
leértek és a rajta támaszkodó Klaus ránézett, hirtelen túl közel érezte
az arcát a férfiéhoz. A hibrid bűzlött az alkoholtól és a szemei
zavarosak voltak és pirosak is a sírás miatt. Caroline kényelmetlenül
nyelt egyet, ahogy Klaus bámulta őt.

-
Köszönöm - suttogta Klaus és megfogva Caroline tarkóját lehúzta magához
és homlokon csókolta a lány. A másik szomorúan lehunyta a szemét, majd
amikor újra kinyitotta a férfi már sehol sem volt.
Szia Moonacre!
VálaszTörlésNagyon tetszett már eleve úgy örültem hogy klaroline és most hogy elolvastam még jobban oda vagyok érte. Isteni volt. Tudom hogy csak egy novella volt de remélem lesz még folytatása vagy esetleg a közel jövőben még lesz ilyesfajta történet.
Nagyon imádtam!!
xo xo
Üdv Veronika!
TörlésNagyon örülök, hogy tetszett! Tervezek a közel jövőben még ilyesmiket, úgyhogy számítok rád, hogy elolvasod :P
Köszi, hogy írtál!
Üdv: Moonacre
Szia<3
VálaszTörlésWoooW!Ez fantasztikus volt. Klaus<3 Hát igen, ő volt a kedvencem♥
Imádom a klarolinent, bár szerintem ezt már tudtad :D
Én apártján állok, hogy nyugodtan sőt én kérlek meg rá, hogy csinálj ilyen kis novellákat. Nagyon szeretem őket. Szóval várom a következőt :)
Ui: Mivel úgy vettem észre, hogy nagyon belemerültél az ősökbe valamint tudom hogy imádod őket, akárcsak én ezért megszeretnélek kérdezni, hogy lenne-e kedved csatlakozni a facebookon egy vampírnaplókkal foglalkozó csoportba, ahol nem csak hogy látástól mikulásig beszélhetsz róluk, de a baráti társaságod is gazdagodni fog... ott szinte már olyanok vagyunk mint egy kis család. És szeretném ha csatlakoznál, ha szeretnél, akkor az igazi neved(hogy feltudjunk venni) küld el az emailcímeddel együtt erre az emailre: szilviaah@citromail.hu
Remélem hamarosan téged is üdvözölhetünk a csoportban :)
Puszillak<3
Szia Lana!
TörlésKöszi, hogy írtál, és ígérem, ha már ilyen szépen kérsz fogok még hozni ilyen kis szösszeneteket. Úgyis mostantól naponta buszozni fogok 1órát oda 1 órát vissza, de legalább így nem bambán az ablakon fogok kibambulni, hanem a következő fejezeten/történeten gondolkozni :P
A felkéréssel kapcsolatban írtam a címedre emailt. Nem kérdéses, hogy szeretnék-e :)
Puszi! Moonacre
Szia Moonacre! :)
VálaszTörlésMost mit is mondhatnék, hiszen imádtam! Tudod mindig el vagyok keseredve, hogy amikor a sorozatban már egyszer esetleg az apró szikrája is megpattan, hogy Klaus és Caroline közt legyen valami, vagy csak a lány megértse őt, akkor Julie mindig elrontja valamivel. Ezúton is köszönöm neki, de... most ne erről beszéljük. Jó volt látni, hogy Klaus is képes érzelmekre és őszintén sajnálja azt, ami a testvérével történt. Talán neki is könnyebb így, hogy elmondhatta valakinek és nem kapott szinte azonnali elutasítást, csak azért mert ő Klaus. És igaza van abban, hogy őt mindig a múltja alapján ítélik meg...Nagyon szép jelenet volt, közel került a szívemhez! Kíváncsi vagyok, hogy ezek után mi lesz velük, illetve, hogy Caroline tanácsára a hibrid képes lesz-e a családja elé állni. Remélem hamarosan egy hosszabb új fejezettel is megörvendeztetsz! :)
Puszillak :))
Szia Lonzita!
TörlésKöszönöm a kedves szavakat!
Igen a múltheti epizódban most Klaus hagyta ott a lányt, ami nem volt valami szép.
Igen tényleg sajnálja, ami történt, de próbálta eltemetni magában, elfelejteni, hisz csak ő tudta mi is történt valójában, de most, hogy Henrik a túlvilágról árulkodott nagyon szorul a hurok a nyaka körül. És Klaus lévén próbálja majd megoldani a problémát :P A következő rész hosszúra tervezem. Először is kiderül mit is csinált Emma a bál alatt, aztán, hogy Klaus mit is csinált a Carolinenal való beszélgetés után másnap :P
Köszi, hogy olvasol! Puszi!
Moonacre
Szia!
VálaszTörlésEz eszméletlenül tetszett:) Nagyon tetszik a szóhasználatod, ahogy fogalmazol..."egy kellően lerészegedett hibrid"<--- ezen még most is mosolygok:D Nagyon szeretem az ilyen kis szösszeneteket, mint ez az egyperces, és te nagyon jól megoldottad hogy ilyen rövidke szövegből is kihozd a legtöbbet!
Remélem, lesznek még hasonlók, mert ez oltári jól sikerült :)
Puszi: Sophia
Szia Sophia!
TörlésNagyon szépen köszönöm a dicséretet, most hízott a májam kellőképpen! Akkor majd igyekszem hozni több ilyet is :)
Köszi, hogy írtál :)
Szia Moonacre <3
VálaszTörlésNagyon tetszett ez az egyperces és remélem még több ilyen lesz :)
Caroline és Klaus beszélgetés egyszerre volt megindító és bizonyos szempontból meghitt, mivel a hibrid a lánynak vallotta be először ezer év után, hogy milyen borzalmas dolgot követett is el. Valamint bepillantást nyerhettünk Caroline érzelmi világába is azzal kapcsolatban, hogy mit is gondol Klausról. Nagyon sajnáltam Klaust, de örülök, hogy elment Caroline-hoz, akinek talán megfogadja a tanácsát, legalábbis félig, mint ahogy az a következő fejezetből kiderült.
Szóval nagyon várom a további ilyen és ehhez hasonló történeteket :)
Puszi
Szia Valentine!
TörlésAkkor hát lesz több ilyen. Idővel :)
Arrafelé terelgetem a dolgot, hogy Klausnak legyen egy papnője, akinek meggyónhatja bűneit. Most kedvenc hibridünk nagyon maga alatt van, mert tudja, hogy Mikael ki akarja borítani a bilit :D Carolinenal akar egyfajta kapcsolatot kiépíteni, hogy ha Mikael bemártaná Klaust az ősök előtt, akkor legalább egy valakije legyen akihez fordulhat vigaszért.
Majd lassan alakulgatnak a dolgok :)
Puszi: Moonacre