1. Hamvaiból feltámadva

 Sziasztok!
Meg is hoztam a legelső fejezetet. Ez csak egy bevezető fejezet, rögtön a mélyvízbe dob és semmi nem derül ki belőle, még csak semmi izgalom sincs benne, de valahogy csak el kell kezdeni. Hát így sikerült.

1. fejezet

Hamvaiból feltámadva?

Bennet ház

Bonnie nyugtalanul forgolódott az ágyában. Valami nem hagyta nyugodni álmában, mintha sötét árnyak és suttogásaik kergették volna őt. Majd hirtelen utolérték és... Bonnie szemei kipattantak és zihálva ült fel.

- Mágia -  motyogta és kiugorva az ágyból lerohant a lépcsőn a nappaliba. Szombat hajnali hét óra volt, de a szülei már ébren voltak és halkan sutymorogtak a nappaliban, amikor a lányuk riadtan és csörtetve be rontott.

- Bonnie - állt fel a kanapéről Abby. - Mi történt?

- Éreztétek? - kérdezte izgatottan a lány.

- Micsodát? - állt fel az apja is.

- Valami történt. Egy erős varázslatot hajtottak végre itt nem messze. - hadarta Bonnie, mire szülei értetlenül összenéztek.

- Mi nem éreztünk semmit - mondta Abby. - Biztos csak álmodtad, drágám.

- Nem, nem én - motyogta a lány, tudta, hogy valami történt, de nem tudta elmagyarázni. - Lehet. Igazad van. - adott igazat az anyának, majd visszament az emeletre felöltözni.

- Ki kell mennem az erdőbe - fordult volt férjéhez a Abby. - Az össze vértasakot ellopták a kórházból, így állatok vérét kell innom.

- Valóban elég aggasztó a helyzet. Nem néztem eddig sem jó szemmel, hogy a vámpírok itt tanyáznak ebben a városban. De most, hogy a kórházakat kifosztották, az emberek veszélybe kerültek. Kétlábon járó vértasakok lesznek a vámpíroknak, hiába a verbéna a vízhálózatban - mondta idegesen a férfi, majd exfeleségére pillantott. - Ezzel nem téged akartalak megsérteni, csak...

- Felejtsd el! - legyintett a vámpírnő. - Értem én. Én sem szívesen vagyok ebben a vámpírbőrben. De a lányunknak szüksége van ránk.

A két szülő egyetértésben bólintott, majd Abby kisuhant az ajtón táplálékot keresni.

Alig telt bele tizenöt perc a nő vissza is jött nagyon zavart állapotban.

- Rudy! - kiáltott kétségbeesetten Abby, mire az újdonsült polgármester a konyhából rohant a nappaliba Bonnival a nyomában.

- Anya mi történt? - rémült meg a lány édesanyja félelemtől könnyes szemei láttán.

- El kell menünk! Most!

- Miről beszélsz Abby? Nyugodj meg! - csitította a volt férje.

- Itt van! Az a vámpír!

- Ki? - értetlenkedett Bonnie.

- Emlékszel még, mit meséltem, hogy hogyan vesztettem el a varázserőm? Mert koporsóba zártam azt a vámpírt? Most itt van! Itt a városban! - Abby pánikolva, remegő kezekkel törölgette könnyeit.

- Anya az nem lehet. - lépett oda hozzá a lánya és megfogta az egyik kezét, hogy nyugtatni próbálja. - Mikael meghalt. Klaus megölte a saját fegyverével, a fehér tölgyfa karóval. Nem térhet vissza - érvelt a boszorkány.

- Kivéve ha van egy erőteljes boszorkánk és egy erőteljes varázslatunk, Bonnie - szorította meg lánya kezét a nő kétségbeesetten. - Egy olyan erőteljes varázslat, amit messziről is megérez az ember. Amit te reggel megéreztél!

Bonnie és az apja riadtan egymásra néztett. A lány még mindig nem akarta elhinni, hogy az a mágia, amit érzett, az a felelős, hogy egy szörnyeteg újra a földön járhat.

- Anya, ez biztos nem lehet. Figyelj, most elmegyek Stefanékhoz és kiderítem mi történt jó?

- Nem! Nem mész sehova - kiáltott rá az anyja. - Az a nyomorult odakint kószál, nincs az az isten, hogy te kimenj ebből a házból!

- De mennem kell - mondta határozottan Bonnie. - Nem ülhetünk itt egész nap, csak mert láttál valamit, ami talán nem is igaz! - ezzel a lány kivágtatott az ajtón még mielőtt a szülei megszólalhattak volna.

A boszorkány a járdán rohant miközben a táskájában kutatott a telefonja után, így nem nézett az orra elé és egyenesen beleszaladt valakibe.

- Bocsánat! - nézett az előtte álló szőke nőre.

- Semmi baj, előfordul - legyintet a másik és indult is tovább. Bonnie nézett utána egy darabig. Még nem látta erre fele, és volt benne valami... telefon. A lány sikeresen előszedte a telefonját, miközben a járda szélén parkoló kocsijához ment és beszállt. Damont hívta, de a lány bosszúságára nem vette fel. Így hát a Salvatore panzióhoz hajtott.

Salvatore ház

Stefan és Damon épp a szalonban vitatkoztak, a kisebbik testvér egy újabb összesküvéselméletén.

- Mint mondtam Stefan - kezdett bele Damon, de az ajtócsengő beléfojtotta  a szót. Hirtelen az ajtónál termett, a nem várt látogatóra meredve.

- Bonnie Benett - szólt meglepődött hangon a férfi. - itt a Salvatore házban? Mi a fene.

- Beszélnünk kell - mondta a lány és invitálás nélkül a szalonba viharzott.

- Oh, én meg már azt hittem, egy jó kis szeánszt fogunk tartani. - ironizált Damon, miközben becsukta az ajtót.

- Stefan!

- Igen Bonnie? Mi történt? - kérdezte érdeklődve a férfi, látta, hogy a lány nagyon feldúlt.

- Mikael halott ugye? Klaus megölte, ezt mondtátok.

- Hahó, Mikael papa már lejárt lemez, kedves. Réges rég a föld alatt nyugszik. Nem is értem, hogy ez hogy jutott eszedbe - tárta szét értetlenül a karját Damon, nem hagyva, hogy az öccse válaszoljon a lánynak először.

- Damonnak igaza van Bonnie. Mikael halott. Klaus megölte, majd a testét a régi temető egyik kriptájában helyezte el.

- Tudod melyikben? - kérdezte izgatottan a boszorka.

- Igen. Miért? - kérdezett vissza a vámpír, bár sejtette a választ.

- Tudnom kell, hogy ott van-e!

- Ez röhejes gyerekek - szólalt meg Damon. - Mikael nem lehet nem halott. Gondoljatok bele. Akkor már egy élőhalott halottélő lenne. Ugyan már!

- Tudom kell Damon - Bonnie hajthatatlan volt.

- Rendben. Elmegyek megnézem. - adta be a derekát Stefan, mire a boszorkány hálás tekintetet vetett rá. - Velem jössz? - fordult bátyjához a vámpír.

- Hogy én? Felejtsd el. Jobb dolgom is van, mint poros mumifikálódott ősapucit lesegessek. De egy szál rózsát vihetsz a nevemben - vigyorgott Damon és levetette magát a kanapéra, a whiskeys pohár után nyúlva. Mert nem volt jobb dolga...

- Rendben Bonnie, menjünk. - szólt Stefan és elhagyták a házat.

*

Félóra elteltével Damon hallotta, ahogy kinyílik a bejárati ajtó.

- Na, tesóm. Ugye megmondtam, hogy a vén csont ott fekszik rostélyosra sütve - mondta vidáman a férfi, miközben meg sem fordult, hogy lássa az öccse-e az. De ő volt.

- Ami azt illeti - szólalt meg a legkomolyabb hangján Stefan. - Mikael eltűnt.

- Mi?! - pattant fel Damon és Stefan előtt termett. - Mi az, hogy eltűnt? - értetlenkedett a férfi. - Biztos jól megnézted?

- A koporsó üres volt Damon - szögezte le a másik, kissé felvonva a szemöldökét, hogy a bátyja ilyen hülyének nézi, hogy nem képes meglátni egy hullát, ami előtte van. Damon tátott szájjal csóválta a fejét, nem tudott mit mondani. - De van itt még más is. Emlékszel arra az új nőre, akivel tegnap összefutottunk a Grillben?

- Arra a dögös kis szöszire gondolsz, aki most költözött vámpírfalvába? - nézett rá Damon, mire Stefan bólintott.

- Igen, és emlékszel, hogy mondtam, hogy ismerős valahonnan? Most már rájöttem honnan - mondta a vámpír és felsuhant az emeletre a szobájába. Damon egy darabig lent állt, hallgatta, amint testvére, könyveket, meg dobozokat dobál szét, majd ő is felsuhant utána.

- Itt van - szólt Stefan. - Tudtam, hogy láttam már valahol. 1920-ban Chicagóban.

- A Ripper korszakodban? - kérdezte Damon.

- Igen. Méghozzá Mikaellel - mondta Stefan és odaadta a kezében lévő papírt a bátyjának. A papír egy újságból volt. A Chicago Daily napilap egyik oldala, amin egy rendőrségi nyomozásról szóló cikk volt. A cikk melletti képen pedig ott virított Mikael, a háttérben pedig kivehető volt egy nő. Ugyan az a nő, akivel a Grillben találkoztak.

- Ugye most csak hülyéskedsz velem. Nem, nem nem! - csapdosta a falhoz a papírt a vámpír. - Ez nem lehet!

- Bonnie azt mondta, hogy a polgármester a seriffel bevitték Emmát az őrsre kikérdezni - tájékoztatta Stefan a bátyját.

- Emma?

- Emma Cassara - mondta az öccse. - Így mutatkozott be. De lehet, hogy nem is egyedül tette. Mi van ha Silassal együtt...

- Ne gyere már megint azzal a nyamvadt varázslóval - csattant fel Damon. - Egy módon tudhatjuk meg, hogy mi történt. Kiderítjük. Indulunk Lizhez! - mondta Damon és az újságcikket összehajtva elsuhant, mire az öccse is követte.

Rendőrőrs

A két vámpír egyenesen betrappolt a seriff irodájába, ahol Liz, Bonnie apja és a rejtélyes nőszemély épp beszélgettek.

- Damon ne most! - szólt felháborodva Liz, amikor csak úgy szó nélkül rájuk törtek. Damon nem szólt semmit, csak meglengette a seriff orra előtt az újságcikket, majd levágta az asztalra Emma elé. A nő unottan sóhajtva kezébe vette az újságot, megszemlélte, majd visszadobta az asztalra.

- Akkor hagy foglaljam össze - mondta nyugodt hangon Emma hátradőlve a székében. - Két napja költöztem ide hivatalosan. Két nap alatt feltámasztottam egy ősi ezer éves vámpírt, majd kiraboltam az itteni kórház és a többi környező kórház vérkészletét. Minderre van egy bizonyíték, ami egy régi újságcikk, ami egész pontosan 1920-ból való. - fejezte be a lány kérdőn felhúzva szemöldökét és úgy nézett a seriffre és a polgármesterre, mint akik nemrég szabadultak az elmeosztályról. Liz tudta, hogy a nőnek igaza van és nincs semmi a kezében, amivel benntarthatná. -  Azt hiszem itt végeztünk. Mehetek? - állt fel Emma mivel senki nem válaszolt neki.

- Ó, ne már, beszélgessünk, mint barátok. - tárta szét kezét Damon marasztalva a nőt.

- Nem vagyunk barátok, Salvatore. - nézett rá komoran Emma.

- Tudod ki vagyok? Mikael papa mesélt róla, hogy találkoztunk?

- Szívbemarkoló élmény lehetett. - a lány ezt olyan gúnyos hangnemben mondta, hogy Stefan felkapta rá a fejét. Damon szája is megrándult, ő is vette a lapot, hogy nem volt véletlen a nő szóválasztása.

- Hah. Te élesztetted fel. - jelentette ki magabiztosan a férfi.

- Bizonyítsd be. Mert hihető bizonyíték nélkül, be kell valljam ez a sztori még gagyibb mint Stephenie Meyer Twilight-ja.

Emma fogta a kabátját és a táskáját, majd elköszönt és kisétált az ajtón, miközben a négy tagú társaság tanácstalanul bámult utána.

- Kedves teremtés - szólalt meg Damon megtörve a csendet.

- Mi történt? - nézett a seriffre Stefan.

- A lányom, Bonnie megérezte a nőn, hogy boszorkány, valamint Abby látta Mikaelt ma hajnalban. Így hamar összeraktuk a képet, hogy csak is ez a boszorkány támaszthatta fel. - válaszolt Liz helyett a polgármester.

- Vagy Silas - mondta Stafan.

- Hogy? - meresztett szemeket Bonnie apja.

- Semmi, hagyjuk most Silast. Stefannak van egy őrült teóriája, miszerint Silas itt járkál közöttünk. - szólt Damon megálljt parancsoló kézzel. - Ez csak egy teória, az ősapuci viszont itt van, és nem kreálmány.

- Mikael még probléma lehet. - tördelte a kezét Liz.

- De még mekkora! - helyeselt Damon és előhúzta a mobilját a farzsebéből.

New York

Egy kevésbé forgalmas de elegáns kávézó teraszán egy férfi a legfrissebb New York Timest olvasta, amikor telefonja egy rezgéssel jelezte, hogy üzenetet kapott. A férfi benyúlt zakója belső zsebébe előhalászva mobilját, majd mikor meglátta a küldőt, homlokát ráncolva elolvasta az üzenetet.

Kedves Elijah,

S.O.S. Haza kell jönnöd. Buddy haldoklik.

xo xo

Damon

Elijah egy nemtörődöm sóhajtással visszarakta volna a zsebébe a telefont, amikor az újra rezgett és egy újabb üzenet volt a kijelzőn.

Azonnal.

D.

Az ősi vámpír elgondolkodva felállt, majd egy 10 dollárost hajított az asztalra és elhagyta a kávézót.